Ma elgondolkodtam rajta, hogy mikor is ettem utoljára húst. Asszem akkor, amikor beköltöztünk az új lakásba, és a fagyasztott husik közül néhány kicsit kiolvadt. Azaz kb. 25 nappal ezelőtt. Na jó, párizsit azért ettem, de azt sem mostanában. Pedig semmiféle elveimmel nem ellenkezik a húsevés, van is még a fagyóban ez-az, de őszintén szólva én ANNYIRA utálom fogdosni a nyers húst, arról nem is beszélve, hogy mennyit kell vele pepecselni, hogy általam is fogyaszthatónak minősítsem, azaz ne maradjon rajta semmi "fehér izé".
Másodsorban, ha rá is szánnám magam, hogy valami húsos ebédet főzzek, akkor jön a következő dilemma: tejföl és tejszín nélkül? Jó, nem állítom, hogy kóser konyhám lenne, inkább csak amolyan "gyakorlás" ez még nálam, de már hónapok óta nem készítettem olyasmit, amit egy igazi kóser konyhán sem készítenének. Ja, nem vagyok amúgy zsidó - csak majd szeretnék, mindegy, most ebbe ne menjünk bele, majd talán valamikor írok erről is - de attól még az étkezési megkötéseket hellyel közzel betartom. Na de akkor eleve nem is jó az a hús, amit én a húsboltban megveszek, és most nem csak arra gondolok, hogy mindent ugyan azzal a késsel vagdincsolnak, de még a csirkemellben is szemmel láthatóan alvadt vérdarabkák vannak. Jó jó, igazából részemről azért egyértelműen arról van szó, hogy a vagy tej, vagy hús kérdésben kizárt, hogy ne a tej nyerjen. Korábban is csupa olyan húst készítettem, mint pl. sajttal töltött pulyka, tejszínes csirkemell, tejfölös szelet, stb. Mióta ezeket kiiktattam, nincs is kedvem húst enni. Maradok a sajtos tésztánál, a tejföllel habart főzelékeknél (és kinek is kell az a feltét, gyerekkoromban is üresen vagy tojással ettük), vagy ha már itt tartunk, a spagettinél, amit szintén hús nélkül csinálok, így nem is tudom, hogy nevezhető-e spagettinek (nem vagyok egy gasztro-mágus, csak szeretek főzni, meg enni), igazából csak tészta meg egy iszonyúan fokhagymás paradicsomszósz.
Na ennél azért kicsit több van a tarsolyomban, de a lényeg, hogy marhára nem hiányzik a hús a főétkezésekből, pedig nem is tudatosan kerülöm, legalább is nem úgy, hogy innentől kezdve nem eszünk húst, csak egyszerűen sokkal jobban szeretem azokat az ételeket, amikben valamilyen tejtermék van.
Csak a csemete miatt aggódom picit, mert azért ugye neki kéne a husi, nem? Na de ő meg egy külön szám az evés terén. Bölcsiben mindent, itthon semmit. Na ja, csak szünet van, ráadásul majd csak oviba fog már menni, szóval szeptemberig vagy megtanul fotoszintetizálni, vagy hajlandó lesz enni valamit. Nála az ebéd kb. az üres kenyeret jelenti, meg a csemegeuborkát magában, esetleg a sajtot magában. Ma volt némi sikerélményem, mert hajlandó volt enni a spagettiből, sőt, kért is még. Még régebben sokszor próbálkoztam azzal, hogy valami húsos ebédet teszek elé, de nem kérte. Igaz, sok más dolgot sem kért már, így a borsófőzeléket, a sajtos makarónit, vagy a hatalmas műgonddal elkészített, mindenféle finommal töltött csirkét sem. Ja, hopp, a csirke az hús :D Csak azt nem értem, mit csodálkozom, hiszen szakasztott ilyen voltam gyerekkoromban. A hús nekem maximum a virslit, a párizsit és a csibelábat jelentette, mást nem voltam hajlandó megenni. Akkor ugyan mit is várok a saját fiamtól? :) És lám, milyen szép darab felnőtt lettem :) Na jó, nem vagyok olyan NAGY, de beteg sose voltam szinte, akkor talán neki se lesz baja a degenerált étrendünk miatt (talán említettem korábban, amikor 3 vagy 4 napig borsófőzeléket ettem csak és kizárólat - na azt egyedül követtem el, Csemete ebből kimaradt, ő a bölcsiben kapott normális kaját). De most indulok borsóbeszerzésre, mivel rájöttem, hogy már milyen régen volt az étlapon :)
