Az egész úgy kezdődött, hogy egy barátnőm nagy boldogan újságolta, hogy finnül fog tanulni ősztől, amit már régóta szeretett volna, és most kurzusként fel tudja majd venni. Megnéztem az etr-ben, tényleg indítottak tavaly is finn nyelvi kurzust, meg biztos korábban is. Persze az ősszel indulókat még nem lehet látni, de nyilván lesz megint. 

Én viszont kissé elszomorodtam - bár nem tudom, miért, hiszen semmi újdonság nem volt ebben számomra -, hogy a héber nyelv sehol nem szerepelt sem tavaly, sem azelőtt. De hát tudtam ezt eddig is, sőt, a város összes nyelviskolájának honlapját végignéztem már hónapokkal ezelőtt, meg szúrópróba-szerűen meg szoktam őket nézni, hátha... De semmi. 

Aztán néha vannak nekem ilyen felismeréseim, mint pl. az, hogy bizonyos dolgokat tényleg csak KÉRNI kell, mert néma gyereknek ugyebár az anyja se... Így volt ez most is, amikor rászántam magamat, hogy írok egy e-mailt az idegennyelvi lektorátusnak, hogy látnak-e esélyt egyáltalán arra, hogy valamilyen formában tudjak (modern) hébert tanulni, és meglepett a válasz, miszerint ott meg pont arra vártak, hogy legyen érdeklődő, mert bizony szeretnének ilyen kurzust indítani. Ha lesz tanár hozzá, akkor elvileg kurzus is lesz, és ha lesz kurzus, akkor már van is hozzá két leendő hallgató, mert jönne velem egy másik barátnőm. Bár nem tudom, hogy tényleg így van-e (remélem igen), azt az infót kaptam, hogy nyelvi kurzushoz elég, ha minimum ketten jelentkeznek. Nos, az már megvan. 

Oké, én nagyon büszkültem itt magamra, hogy úgy 10 betűt magamtól is megtanultam a netről, meg néhány szót el tudok olvasni, le tudok írni, ki tudok ejteni, de azért ez nagyon kínkeserves volt így tanár nélkül. Most nagyon bízom benne, hogy szeptembertől nekikezdhetek a rendszeres, tanár segítségével történő tanulásnak.