Uff, én beszéltem :P
Na de mi van már velem? Én sem értem lassan saját magamat. Hát hol van már egy jókiállású férfiember, akibe bele lehetne szeretni? Talán nem is létezik ilyen?
Jó, most mondhatnám azt is, hogy férjhez akarok már menni, mert tényleg akarok, de első körben tényleg megteszi az is, ha felbukkanna egy úriember, akibe beleszeretek. Nem arról van szó, hogy unatkozom (pedig de), mert itt a költözés, a kukorica, meg minden, hanem hát azért mégis, akkora szeretetkészletet halmoztam már fel az évek alatt, hogy abból adnom kell valakinek. És azt hiszem, sem a bútorszállítók, sem a kukoricák nem tudnák kellően értékelni, meg hülyén is venné ki magát a dolog :)
Fölös energiáim levezetésére mondjuk tökéletes egyelőre a címerezés, hát ott tényleg elfáradok rendesen, nyugisabb perceimben meg keményen tanulok héberül - már amennyire így egymagamban, tanár nélkül tudok. Hja, ha nagyon belehúzok, netán talán jövő nyárra már egy épkézláb mondatot is össze tudok rakni, na de akkor engem meg nem állít senki, én biza megyek Izraelbe :) Na nem örökre, csak 1 hétre (ha nyaralni megyek), vagy 1-2 hónapra (ha dolgozni megyek). Dolgozni sok szempontból jobb lenne. Már csak azért is, mert az már eleve több kint tartózkodást jelent, meg nem utolsó szempont, hogy azzal pénzt lehet keresni, a nyaralással meg leginkább csak költeni. Hátránya viszont, hogy a fiacskámat tényleg hagyjam itthon 1-2 hónapra? Nem vagyok én az a para-anya, aki sehova nem megy a gyerek nélkül, én lazán elmegyek fesztiválra is, vagy barátnőkkel Balatonozni egy hétre, nincs abban semmi, de azért egy hónap?? És az még csapvízre is kevés, azért ha az ember külföldön akar némi pénzt leakasztani, akkor oda legalább két hónapra kimegy, de inkább többre. Ilyen szempontból inkább csak nyaralni kéne kimenni, csak arra meg honnan szedem én a pénzt? Most megnéztem mindkét zsebem, de amit találtam, az még egy szendvicsre sem elég a reptéren, nem ám hogy jegyre.
Pedig ki tudja, lehet, hogy pont ott várna rám az a bizonyos nagy szerelem. Igaz, az várhat rám bárhol máshol is, ahol emberi élet fellelhető, csak nekem most az a rögeszmém, hogy "na majd Izraelben". Meg oda már amúgy is el KELL mennem. Most biztos valami elkényeztetett nyafogógépnek tűnök, de azt komolyan mondom, hogy velem még nem fordult elő az, hogy ha valamit nagyon akartam, azt ne kaptam volna meg. Vagy mert addig addig kértem, követeltem, amíg meg nem kaptam, vagy azért, mert ténylegesen meg is dolgoztam érte, de a lényeg, hogy valamilyen úton módon mindig elértem, hogy az legyen, amit én akarok. Ezen a rendszeren nem kívánok változtatni :)
